Vajdaság Észak-Bácskai körzetében, Bácstopolya községben, Szabadkától délnyugatra a telecskai dombok északi lankáin, a helyiek által, Krivajának (Bácsér) nevezett folyócska partján Bajmok és Moravica között, található.
Tengerszint feletti magassága 103-112m.
Földrajzi koordinátái: é. sz. 45°53'53'', k. h. 19°26'29'45°52'
Panorámafelvétel Pacsér központi sétányáról (a megtekintéséhez kattints a képre)
Lakossága
1910: 5052 lakosából 3208 magyar, 1439 szerb, 246 német 153 horvát
1961: 4,754
1971: 4,189
1981: 3,871
1991: 3,309
2002: 2,948 lakosából 1766 magyar, 864 szerb, 68 bunyevác, 55 jugoszláv, 45 horvát, 29 cigány
Nevének története
Az első írásos dokumentumban Pacher néven említik mellyel 1409-ben találkozunk. Csak valamivel később kapta a Pachyr, majd végül a Pacsér nevet. Szerbül: Пачир vagy Pačir
Történelme
XV. század
1409-ben egy oklevél említi először Pacher falvát. 1462 február 16.-án Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozza a környező falvakkal együtt. Később 1481-ben, illetve 1504-ben ugyancsak említik.
XVI.-XVIII. század
1509-ben Török Imre birtoka lett, aki kúriát emeltetett. A török korszakot megelőző, illetve a török időkből a magyar, illetve török adólajstromokból tudunk létezéséről (1520, 1580, 1582, 1630, 1670, 1678.). Átlagban 16 házával a kisebb falvak közé tartozott.
A török időszak, valamint a kuruc korszak után elnéptelenedett, és csak pusztaként emlegették (Nagy- illetve Kis-Pacsér pusztaként).
Az 1726-as évben a zombori, az 1750-es években a szlavóniai határőrök bérelték a kamarától. Ez a vidék sok pénzt juttatott Bécsnek.
1763-ban Cothmann Antal kamarai elnök Pacsérról mint a legnagyobb és legértékesebb (1000 forint) bácskai kamarai pusztáról tett említést. Ezekben az időkben szerb pásztorok telepedtek le a Bácsér partján.
Ebben az időben kezdődött a szerb templom építése (1777) is amely 1891-ben nyerte el mai formáját.
XVIII. - XIX. század
Csak úgy, mint Ómoravicát, Pacsért is hosszú ideig a nem, illetve később a betelepítendő vidékek közé sorolták. 1783-1786-ban megtört a jég. Református magyar családok telepedtek le, akik főleg Kisújszállásról jöttek. A telepesek azonban elégedetlenek voltak. A földet túl rossz minőségűnek találták. 1788-ban 110 család el is költözött, majd 1791-ben csak szigorú tiltás mellett marad helyben a többi család. A kamara, hogy csillapítsa a kedélyeket, ez évben jóváhagyta a református templom építését, amely köré 1797-ben cinterem, 1810-ben pedig kőtorony épült. 1833-1835 között épült fel a ma is meglevő református templom.
Közben a faluba újabb, most már katolikus magyarok is érkeztek akik, 1824-ben plébániát és templomot építettek.
Ez idő tájt Pacsér már nem kamarai, hanem közbirtokosi falu, mivel a helyi nagygazdák 1800-ban 118 000 forintért megvásárolták. Ez 1848/49-ig, illetve 1867-ig nem sokat lendített a falu gazdaságán, de a kiegyezés után Pacsér feléledt. A nagy földbirtokosok támogatásával kikövezték a nemzetközi utat, két vasútállomás épült, és elsősorban ez utóbbinak köszönhetően a település bekapcsolódott az egyre dinamikusabban fejlődő Magyar Királyság gazdasági életébe.
A gazdaság fejlődésében nagy szerepet játszott a Szabadka - Vinkovci vasútvonal megépítése 1869-ben, ami a pacséri határ nyugati részén keresztül vezetett, majd 1895-ben a Bajmok - Moravica közlekedési útvonal kiépítése amely a falu közepén megy át és végül a Szabadka - Cservenka útvonal.
XX. század
A Hódság vasútvonal kiépítése 1908-ban ami a falu keleti részét érintette. Pacsér valóságos vasúti csomópontnak számított a dinamikusan fejlődő éveiben. Az iparos műhelyei mellett, amelyek külföldre is szállítottak, a faluban malom működött, két szóda víz gyáros, két szövetkezet amelyek tejfelvásárlással foglalkoztak, alkoholgyár ami egészen Budapestre és Bécsbe is exportált.
1918-ban megtört a fejlődés lendülete. Az addig Magyarországhoz tartozó Vajdaságot a szerbek elfoglalták, és az SZHSZ része lett. (A trianoni békeszerződésig Pacsér a Bács-Bodrog vármegye Topolyai járásához tartozott.) Ezt a törést a falu napjainkig nem tudta kiheverni. Gazdasági és ezáltal kulturális, politikai élete is egyre jobban visszaesett és mára a szakadék szélére került a nagy múltú, valaha virágzó bácskai falu.
Napjainkban
A XX. század elején beállított állapotok nem változtak egészen a II. világháború végéig, amikor megindult ismét a gazdasági fejlődés. Először egy téglagyár épült ki, majd egy kelmefestő üzem, hordógyár, seprűgyár, építő vállalat 400 munkással, földművesszövetkezet és terményfeldolgozó. Pacséron volt még egy benzinkút és több iparos műhely: pékek, borbélyok, fodrászok, hentesek, asztalosok, kovácsok, papucsosok, szabók, stb.
A legnagyobb szerencsétlenségére, a falu lakóinak akaratán kívül az utóbbi 20 - 30 évben a gyárak és üzemek javát beszüntették, de még az iparosok is becsuktak. Ma csak egy malom,egy fűrésztelep, több kisebb vállalkozás, pár bolt és egy nem túl jól működő szövetkezet maradt a faluban.
