Azt hiszem, az egész még elemista-elsős koromban kezdődött , mikor a tanítónénim kiállított énekelni a ,,Szállj el kis madár" című dalt.

Igen!
Sokaknak, sőt, számomra is megmosolyogtató most erről beszélni. A kis ügyetlen, hamiskás dal indította el az iskolai fellépéseket, miután még számtalan ilyen következett. Másodikos koromban beíratkoztam a zeneiskolába zongoraszakra, haramadikban pedig falunk fúvószenekarának tagja lettem. Azóta is játszom, ennek már ide s tova 7 éve. Jó ezt kimondani! Iskolánk énekkarában is énekeltem, és gitározni is elkezdtem e mellett. Sokan mondták, hogy sok lesz nekem, de engem csak az érdekelt, hogy minél többet fogalkozhassam a zenével. Eljött a nyolcadik osztály, és választanom kellett melyik iskolában folytatom tanulmányaimat?! Végül a topolyai Dositej Obradovi? Gimnázium és Közgazdasági Középiskola lett az én új ,,második otthonom".
Közgazdász technikus szakon indultam. Sokan kérdezték, mért nem zeneiskolába mentem tovább?!
A válasz mindig ugyanaz: NEM TUDOM!

Egyszerűen jött egy eszmefuttatásom, hogy nem lennék elég jó egy ilyen iskolába. Önbizalomhiány...na ebből mindig akad, a mai napig.

Mikor először beléptem az új környezetbe, azt hittem, hogy a zenei kis ,,pályafutásomnak" ezzel vége. Elveszettnek éreztem magam,miszerint még a zeneórát is nélkülöznöm kell ezen a szakon. Csak akkor csillant fel a szemem, mikor iskolánk zenetanára meghallgatott és megdícsért. Ezek után az iskolanapi és különböző ünnepi műsorokon is szerepeltem.

Egy barátnőm hívta fel a régió rádió hangja című vetélkedőre a figyelmem. Először simán visszautasítottam, mondván, hogy engem nem érdekel a dolog, de a szüleim és barátaim győzködtek, hogy próbáljam ki magam ilyen téren.
Végül belevágtam a sok bíztatás hatására. ?szintén fogalmam nem volt, ez mivel fog járni. Annyit tudtam, hogy lesz egy meghallgatás a Régió Rádióban. Csak a válogatás után tudtam meg, hogy több forduló van ebben a vetélkedőben. Nagyon izgatott voltam, már a válogatáson, de igazán csak akkor láttam át a dolgokat, mikor az elődöntőn a színpadon kipirult arccal hallgattam a zsűri véleményét!
United és LGT dalokkal indultam. Az elődntőből egy dalt át kellett vinnünk a középdöntőbe az új dal mellé.
A középdöntőben a United: "Keserű méz" című dala mellé választottam Máté Péter: "Zene nélkül mit érek én" című dalát.
Mind a zsűri, mind a közönség részéről sok pozitív visszajelzést kaptam, aminek hihetetlenül örülök! Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni aztokat a ,,versenytársakat", akikkel az öltözőben a műsor ideje alatt is egymásnak szurkolunk. Nekem mindig ez jelent a legtöbbet: Új emberek...és igen! Új barátok! Szeretem azt a hangulatot, mikor 2-3 gitárral énekelgetünk az öltözőben, és mindenki EGYÜTT énekel. Nem lehet érezni, hogy mi valójában egy vetélkedőn vagyunk, de nem is szabad ezt így felfogni, hiszen onnantól kezdve elveszíti a varázsát!

A döntőben sem szeretnék senkire sem úgy nézni, mint vetélytársra, mert aki ide bejutott, a maga módján mind jó valamiért ( hogy a zsűri véleményével éljek).

Ha a döntőben annyi mosolygós embert fogok látni a közönség soraiból, mint az előző fordulókban, azt mondom:
"EZÉRT BÁRMIKOR MEGÉRTE"