A címer színe kék: a morovici ősök, a jászok és a kunok színe.
A címer közepén bíborvörös szív: a szeretet, az élet, a lüktető fejlődés és a lélek jelképe.
A két búzakalász az életet, az állandó megújulást jelképezi.
A nyugvó huszárkard - gróf Hadik András lovastábornok kardja - a békesség jele.
A lófős pajzson nyitott, leveles korona van, ez pedig minden olyan település jelképe, amely nem volt ugyan szabad királyi város, de benne szabad emberek éltek, élnek.
Fekvése
Vajdaság Észak-Bácskai körzetében, Bácstopolya községben fekszik.
Földrajzi koordinátái: é. sz. 45°52'8’’, k. h. 19°27'58’’
Panorámafelvétel Bácskossutfalva központjáról (a megtekintéséhez kattints a képre)
Több kisebb avar kori településről tudunk: Okor, Omár, majd Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa.
A török időkben fordul elő először a település Omorovica néven. Ehhez hasonló változatok egészen a századfordulóig szerepeltek: Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza.
1907-tól Kossuthfalva, 1912-től pedig Bácskossuthfalva volt a falu hivatalos neve.
A Szerb-Horvát-Szlovén királyság kezdetétől Stara Moravica.
A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a "határmódosítást" követően pedig szerbül Stara Moravica, magyarul Ómoravica, vagy Moravica.
Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név van hivatalos használatban.
Történelme
A mai Koplaló környékén nagyszámban talált avar kori sír tanúskodik e vidék hosszú ideig (IX. sz. elejéig) tartó benépesedéséről.
Középkori magyar múltja azonban már zavaros. Négy elképzelés van a falu nevét, így történetét illetőleg: Maróthfalva (Pesti F.), Apáttelke (Steltzer F.), Aranyos vagy Okor. Ez utóbbi tűnik legvalószínűbbnek. Okor 1192, illetve 1198-ban jelentkezett először az okiratokban, majd 1391-ben tolvajlási ügyben említették újból. 1454-ben a Perényiek birtoka lett. 1504-ben, illetve 1509-ben ismét említést tesznek a faluról, amely valószínűleg a mai Pacsér és Bajsa között terült el.
A török idők A török korszak rányomta bélyegét a falura. Az 1580-as, 1590-es török defterek, illetve az 1679-es kalocsai dézsmalajstrom egyaránt említi. Ekkor jelentkezett a mai szláv hangzású elnevezés is. Feltételezhetőleg a Morava folyó egyik kis mellékfolyójáról, a Morovicról kaphatta nevét. Talán az e vidékről származó délszláv lakosság települhetett itt le a XVI. sz. folyamán.
XVIII. század A törökelleni háború-, vagy a kuruc korszak idején valószínűleg elpusztult a falu, mert 1771-ben és 1780-ban mint kamarai pusztát említették, melyet főleg szabadkai és zombori marhakereskedők béreltek legeltetésre.
A kamara sokáig nem akarta betelepíteni ezt a vidéket, ám II. József gazdasági orientáltságú belpolitikája, illetve szabad vallásgyakorlást hirdető eszméje elhárított minden akadályt. Ennek köszönhetőleg 1786-ban 334 kisújszállási, kunmadarasi, jászkiséri református magyar család települhetett le itt. A kezdeti nehéz és kemény évek után (árvíz) az emberek talpra álltak és megindult az élet.
XIX. század 1801-ben egy közbirtokosi klán a kamarától megvásárolta a falut (Heinrich, Piukovics, Szalmási, Tomcsányi, Vojnics, késöbb csatlakozván az Ungár és a Szemző családok), ami e század végére rossz vért szült mert a nyakasságukról híres ómoravicaiak aratósztrájkokat szerveztek, lépten-nyomon hangsúlyozták elégedetlenségüket a kizsákmányolás miatt.
Az 1831-ben itt tanítóskodó Táncsics Mihály későbbi munkáiban gyakran megemlékezett az itteni agrárproletáriátusról. A nyakas kun-református magatartás az 1848/49-es forradalom előtt, közben és utána is kifejezésre jutott.
A falu Kossuth-pártiságáról volt híres. Habár ez a falu nagy részének a pusztulásához vezetett (1849), a lakosság tántoríthatatlan maradt. A századforduló tele volt eseményekkel. A falu Kossuth-szobrot állíttatott (7. a világon) amelyik a két Kossuth-szobor közül az egyik Vajdaságban (a másik Magyarittabén van).
Nagyon erős indulatok alakultak ki a falu neve körül is, amely előbb Kossuthfalva, később Bácskossuthfalva, majd a falusiak kérésére, miniszteri engedéllyel Ómoravica lett. Ez az a időszak, amikor a településnek sikerül megszerveznie és magához kapcsolnia Felső-Roglaticza pusztát, és ez az az időszak, amikor sor került a Szemző-Ungár botrányra, amely alapján Mikszáth Kálmán megírta híres regényét, Noszty fiú esete Tóth Marival címen.
I. világháborútól napjainkig Az I. világháború rányomta bélyegét a falura. Nagyon sok férfi odaveszett. 1941-ben magyar csapatok fölszabadították Moravicát, de 1944-ben a partizánok bevonultak.
Több mint 60 évvel ezen események után, Bácskossuthfalva a topolyai község második legnagyobb települése. Ipara, mezőgazdasága, de főleg polgárai mindent megtesznek annak érdekében, hogy a falu fennmaradjon és tovább virágozzon.
