A pénteki (március 21.) Magyar Szó-ban találtuk a következő cikket: Bácskossuthfalván, e bácskai faluban, sajnos, már
évek óta a közutak mentén nincsenek sem útjelző, de gyárakat jelző
táblák sem...
Bácskossuthfalván, e bácskai faluban, sajnos, már
évek óta a közutak mentén nincsenek sem útjelző, de gyárakat jelző
táblák sem. Annak ellenére, hogy a faluban rengeteg baleset és közúti
szerencsétlenség történt, sajnos évek óta erre nem figyelt fel sem a
helyi közösség, sem a rendőrség. Van azonban a falu központjában egy,
ma már műemléknek számító tábla az Aranyhordó vendéglő sarkán, melyen
azt írja és mutatja, hogy egy kilométerre van a vasútállomás. Sajnos
azt még senki sem vette észre, hogy már 30 éve vonat sem közlekedik
errefelé és a síneket is évekkel ezelőtt felszedték. Jogos és indokolt
tehát a bácskossuthfalvi polgárok, de a vidéki kamion- és buszsofőrök
felháborodása is, hisz a Topolya felől érkezők számára sehol nincsenek
jelzőtáblák.
Azt is kevesen tudják, hogy hol van a faluban a
legnagyobb közlekedési gócpont, ahol hét út torkollik egybe és ahol
rengeteg baleset, köztük halálos kimenetelű is történt. Ez pedig a
faluba érve a topolyai út mellett álló Presso büfé előtt található.
Emellett más is bosszantja a falu polgárait, mégpedig
az, hogy a pénzükön létesített sportközpont rendelkezik többek között
európai követelményeknek megfelelő tekepályával is, melyen az I. ligás
női tekecsapat mérkőzéseket játszott Kucor József kiváló edző és
játékvezető irányításával, de a helyi közösség a tekepályát átadta egy
magyarországi úrnak, aki a modern pályát vendéglőként használta. Miután
megszakadt vele az együttműködés és elment a faluból, a presszót,
kerthelyiséget is bezárták, az áramot, telefont kikapcsolták.
|