A táblagép-koncepció már régen megszületett, de sokáig nem tudott nagy teret nyerni az ára miatt és a megfelelő szoftverek hiányában. Néhány laptopmodellt alakítottak ki úgy, hogy annak képernyője megfordítható legyen, és eltakarja a tasztatúrát. Azonban a súly, az ár és a rövid akkumulátoros munkaidő nem igazán hozta meg a tömegek érdeklődését e termékek irányába. A súlyt és a készenléti időt az e-könyv olvasók ugyan megoldották, azonban az ott alkalmazott kijelzőtechnológia (e-papír) nem teszi lehetővé az interaktivitást, sőt a színes kijelzők is csak most vannak kialakulóban (habár ahogy fejlődik az e-papír, előbb-utóbb az LCD konkurense lehet).
A mobiltechnológia fejlődése azonban lehetővé tette a kisméretű, viszonylag nagy teljesítményű tabletek gyártását, melyek már nem rendelkeznek tasztatúrával, nem hajtogathatók, csupán egy érintőképernyőből állnak. Ezen szerkezetek tömege 1 kilogramm körül (legtöbbször alatta) van, melyet már nem nehéz kézben tartani, akár olvasás közben sem, az akkumulátoros üzemidejük pedig sokszor eléri az 5-6 órát is (az e-papíros könyvolvasók egy töltéssel ugyanakkor heteket képesek dolgozni). A szoftver terén a táblagépek vagy az okostelefonok operációs rendszereire (Android, Apple IOS stb.) vagy a notebookokéra és az asztali számítógépekére (Windows 7, Linux) építenek. Ezzel a tömegeknek elhozzák a bő szoftverválasztékot, a megszokott és kényelmes kezelést, minek következtében a szegmens kirobbanó sikert aratott, és várhatóan a karácsony, illetve az elkövetkező év slágerterméke lesz.
Felvetődik a kérdés, hogy a sok informatikai termék között miért van szükség még egyre, mely az okostelefonok és a laptopok (nettopok) közé helyezkedik. Az okostelefonok népszerűségét a jól tervezett operációs rendszerek hozták meg, melyek lehetővé teszik a bárhonnan működő internetes aktivitást is. Ennek egyetlen hátránya a kijelző mérete, mely sok kellemetlenséget okoz, fárasztó a hosszabb szövegek olvasása, túl kicsik a képek és a videók stb. Ezen problémák kiküszöbölésében jól beváltak a nettopok, azok problémája ugyanakkor maga a laptopstílus, vagyis néhány testhelyzetben, út közben kényelmetlen a használatuk (az ölünkbe téve olyan alacsonyan van a képernyő, hogy csak meggörnyedve tudunk olvasni rajta, ami igen fárasztó). Ugyanakkor a nettopoknak van tasztatúrájuk, azonban azok kicsinysége miatt nem kényelmes új tartalmak létrehozására, a legtöbben passzív munkára (olvasásra, webezésre) használják. A tasztatúra eldobásával pedig megkapjuk a tabletet, mely ugyan lehetővé teszi a tartalom-létrehozást (érintőképernyőn lehet rajzolni vagy gépelni), de ezen munkákra nem igazán sikeres. Tekintetbe véve ugyanakkor a rengeteg fogyasztót, akik nagyon csekély mennyiségben hoznak létre tartalmakat, inkább a már létrehozottak megtekintését végzik (legyen az weboldal, film, könyv, dokumentum stb.), a táblagépek helye biztosítva van a számítógépes piacon. Elvégre ezzel mobilisan és kényelmesen hódolhatnak élvezeteiknek, miközben gyakorlatilag semmiről sem kell lemondaniuk – a tasztatúra hiánya nem igazán zavarja az ilyen fogyasztókat, egyszerűen az a néhány szó vagy mondat az érintőképernyőn keresztül is bevihető. A táblagépek létjogosultságát már az is jelzi, hogy a legnagyobb nyomtatottsajtó-tulajdonos hamarosan kiadja az első csak iPaden olvasható napilapját, azt prognosztizálva, hogy a sajtó a papírkiadványról ezen termékekre fog lassan átállni.
Tehát a táblagépek leginkább az elektronikus könyvolvasók szegmensét veszélyeztetik, amelyek igyekeznek a táblagépek felé mozdulni, vagyis várhatóan e két termékfajta idővel egybeolvad (amint azt az e-papír megengedi). Ugyanakkor a laptopok és az asztali gépek szegmense nem érzi meg jelentősen az új termékeket, habár az eladások növekedése megállt, egyelőre még nem válthatóak le egyetlen más eszközzel sem. Gyakorlatilag a laptopok és az asztali gépek a tartalom létrehozásában szerepelnek jól, a könyvolvasók és tabletek pedig a tartalom fogyasztóinak kezében. A nyugati világban a tabletek mint harmadik eszköz kerülnek a fogyasztók kezébe, az asztali gépek és a laptopok mellé. A szegényebb országokban pedig a legtöbben megkötik a maguk kompromisszumát, ahogyan eddig is történt.
forrás: Képes Ifjúság
