|
Menetiránnyal szemben haladva |
|
Egyéb hírek
|
|
Beküldte: mezga
|
|
2010. február 25. csütörtök, 09:21 |
Kommentár - A kisgazdaságok fennmaradásának esélyeirol
Években mérheto a távolság köztünk és a Nyugat között, ezt mindenki tudja. Az is köztudott, hogy ki áll elol és ki hátul ebben a gazdasági versenyben. Talán még soha, egyetlen gazdasági ágazatban sem sikerült megeloznünk a nálunk szerencsésebb helyzetben lévo nyugati országokat. Egyedül a mezogazdaságban haladtunk fej-fej mellett a régi szép idokben.
Az ágazatnak a kilencvenes évektol zajló szisztematikus leépítése után ma már ezen a területen is évtizedekben mérheto a távolság köztünk és Nyugat között. A távolsággal együtt no az esélye, hogy szem elol veszítjük a célt. Könnyen megtörténhet, hogy a Nyugat idoközben már egészen más úton halad, mint amit tíz vagy húsz évvel ezelott követett, mi viszont a hatalmas lemaradás miatt még mindig a tíz-húsz évvel ezelotti állapotokat igyekszünk behozni. Tehát miközben meg vagyunk gyozodve, hogy a nyugati mintát követjük, akár ellentétes irányban is haladhatunk.
Mintha ez volna a helyzet a biogazdálkodással is. Nyugaton jelenleg ez a legütemesebben fejlodo agrárágazat. Ezt impozáns adatok támasztják alá: Franciaországban, az Egyesült Államokban és Japánban például évente nem kevesebb mint 20 százalékkal no a biotermesztés mértéke. Ennél is nagyobb mértékben no a kereslet a valódi, tanúsítvánnyal rendelkezo biotermékek iránt. A világ élelmiszerpiacán ez egyelore még nem túl jelentos, mindössze 1 százalékos részesedés, ám a bovülés ütemével számolva, hamarosan elérheti az 5 százalékos arányt, ami már évi 100 milliárd dolláros forgalmat jelent.
A biogazdálkodás elterjedését egy vele párhuzamba állítható folyamat kíséri. Újszeru, a hasznot lefölözo fölvásárlókat kiiktató szövetkezeti mozgalmak keresnek maguknak helyet az élelmiszerpiacon. Eszerint a hagyományos parasztgazdaságokat újjáéleszto modell szerint a vásárlók közvetlenül a termelotol veszik át a termékeket. Meg kell említeni emellett azt az Amerikából induló, a szállítás miatti környezetterhelés csökkentését célzó kezdeményezést is, amelynek az alapelve, hogy a vállalati konyhák, a vendéglok és gyorsétkezdék részére minél közelebbrol szerezzék be a fölhasznált élelmiszert. Az egyre népszerubb törekvés a helyi termelok érdekeit szolgálja.
Az említett új mezogazdasági tendenciák azonos irányban mutatnak: azt ígérik, hogy a modern piaci igényekhez alkalmazkodó formában új életet lehelnek a hagyományos családi (kis)gazdaságokba. Még csak a fordulat elején állunk, de az új irányvonal már világosan fölismerheto: a Nyugat a környezetkímélo gazdálkodás igényeit szem elott tartva letérni látszik arról az útról, amely a nagygazdaságokat, a termelés tekintetében pedig a monokultúrákat részesítette elonyben.
Ezzel szemben mi a helyzet Szerbiában? A mezogazdasági minisztériumban nem mondják ki nyíltan, de intézkedéseikbol a napnál is világosabb, hogy a húsz-harminc évvel ezelotti nyugati törekvéseket, a száz hektár fölötti nagygazdaságok kialaktását tekintik „üdvözíto” célnak. Egyéb intézkedéseikkel titkon egyenesen az új nagybirtokosokat, valamint az agrátermékek fölvásárlóit és forgalmazóit segítik. A biogazdálkodás valódi, hatékony támogatásának nyoma sincs. A magukra hagyott 10 hektár alatti kisgazdaságokat pedig ez a minisztérium – természetesen ezt sem mondják ki nyíltan – szemmel láthatóan halálra ítélte.
Nem lehetne ezt egy kicsit bölcsebben végezni? Mi akadálya van annak, hogy a nyugati típusú gazdaságok kialakulásának a támogatása mellett az új nyugati irányvonalara, a kisgazdaságoknak esélyt nyújtó organikus termelésre és szövetkezeti formákra is figyelmet fordítson a tárca?
Ezzel, ami eddig a békaperspektíva miatt hátránynak tunt – a kisgazdaságok létének szerbiai gyakorisága –, egyszerre elonyként mutatkozna.
Forrás: Magyar Szó
|
