Vallásszabadság szerbiában (2.)- Nyúl Zoltán: Szerbia az egyetlen ország Európában, ahol a kisegyházakat „leszektázzák” – Damir Porobić: Bármit is teszek a felekezetem nevében, az az első kérdés, hogy regisztrálva vagyunk-e

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma immár tíz éve készíti el rendszeresen évi nemzetközi jelentését a szabad vallásgyakorlásról. A jelentés összesen 198 államot ölel fel, köztük Szerbiát is. Az idei jelentést itthon nem követte nagyobb sajtóvisszhang, annak ellenére, hogy az előző évihez képest kedvezőbbnek bizonyult országunkra nézve, viszont elmarasztaló megjegyzéseket is tartalmaz. A vallásszabadságról készült sorozatunk második részében a nem hagyományos egyházak képviselői fejtették ki véleményüket a kérdéssel kapcsolatban.

A jelentés szerint az elozo évhez képest kevesebb panaszt jegyeztek fel a vallási szabadság megsértésével kapcsolatban. Az egyházakról és vallási felekezetekrol szóló törvény 2006-ban lépett hatályba, és lehetové teszi a vallási felekezetek, egyházak bejegyzését. Azonban míg az alkotmány szerint Szerbiában vallásszabadság van, a törvény hét hagyományos egyházat ismer el regisztráció nélkül. A vallási felekezet regisztrációjához szükség van 100 alapító tagra, valamint be kell nyújtani a szervezet statútumát, tanítását és ünnepi rendjeit. A regisztráció nem kötelezo, azonban kiváltságos helyzetbe kerülhetnek így egyes felekezetek, figyelmeztet az amerikai külügyminisztérium jelentése. Szerbiában megközelítoleg 170 vallási felekezet, csoport, gyülekezet ismert, amelyekbol a mai napig csupán 12 regisztrálta magát.
NINCS PÁRBESZÉD
Az anabaptisták voltak az elsok, akik a „szabad államban szabad egyház” eszméjét hirdették, emelte ki lapunknak nyilatkozva Nyúl Zoltán baptista lelkész, egyháztörténész. Az amerikai alkotmányhozók között is több baptista irányultságú személy volt, aki a szabad vallásgyakorlás mellett tört lándzsát. A baptista egyház azóta is azt a szemléletet képviseli, hogy nincs államegyház, nincs "primus inter pares" (elso az egyenlok között), nincsenek hagyományos – vagy történelmi – egyházak, hanem csak egyházak vannak, és az állam egyházi kérdésekben nem tehet különbségeket, magyarázta a lelkész. Mindezek mellett a baptista egyház alapelvévé vált Martin Luther King amerikai baptista lelkész gondolata is, hogy mindenki egyenlo és szabadnak születik.
Összevetésként megemlítheto az is, hogy például Kanadában nem létezik egyházak közötti megkülönböztetés, nincsenek szekták, az állam minden vallási közösséget, egyházat programja szerint támogat, attól függoen, mennyire képviselik a közérdeket.
1895-ben Magyarországon Irinyi Dániel vallásügyekkel megbízott kancelláriaminiszter idejében bevett egyház lett a baptista egyház, ezt követoen pedig 1905-ben törvényesen is elismert egyházzá vált, taglalta Nyúl Zoltán. Trianon után a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság nemzetközi szerzodéssel vállalta, hogy azokat a jogokat, amelyeket az egyházak birtokoltak, az új államban is megkapják. A két világháború között ezekkel a jogokkal élhetett is a baptista egyház. A kommunista világban már ezek a jogok szukültek, viszont relatív vallásszabadság volt tapasztalható a keleti blokk országaihoz viszonyítva.
– Errol érdekes ma beszélni, hiszen annak az államnak az utódjában már teljesen más a helyzet – vélekedett a baptista lelkész.
Mint megjegyezte, érthetetlen, hogy a magát demokratikusnak valló kormányok egyike miért vezette be a Szent Száva-ünnepséget az iskolákban, valamint az is, hogy miként lehetséges egy demokratikus államban mindenféle elozetes tárgyalás nélkül bevezetni a hitoktatást, meghatározva hét hagyományos egyházat. Eközben a baptista egyház, amelynek több mint 3000 szerbiai hívoje van, a világban pedig több mint 100 millió, nem indíthat gyermekei számára hitoktatást az iskolákban.
– Az új vallásügyi törvény teljes mértékben diszkriminatív. A kedvezmények, amelyeket a hagyományos egyházak kapnak, vagyis, hogy az iskolákban, a kórházakban, a hadseregben, a börtönökben lelkészeik lehetnek, és az iskolákban hitoktatást is tarthatnak, nekünk nem járnak. A törvény ugyanakkor adókedvezményt is említ. Miközben a pravoszláv egyház akár építési engedély nélkül építhet egy új templomot, ránk ugyanez nem érvényes, sem az adó, sem az építkezés tekintetében. Egy imaház építési engedélyének kiadásához tolünk 90 ezer eurót követelnek. Döbbenetes például, hogy a belgrádi Szent Száva-templom megépítésének támogatására a szerb posta hónapokon át alkalmi postabélyeget fizettetett meg minden feladott küldeményért. Nem tudom, megteszi-e ugyanezt most a belgrádi baptista imaház építésének megsegítésére is – vetette fel a kérdést Nyúl Zoltán.
Ugyanakkor egyes politikusok a törvény mögé bújnak, és azt hirdetik, ami már Európában nem létezik: hogy vannak „hagyományos” egyházak és egyebek. A baptista lelkész elmondása szerint pályázni sem pályázhatnak. Példaként a Szekeres László Alapítványt említette, amely nem fogadja el a beadványukat az egyházak támogatására kiírt pályázatán, mivel nem tartoznak a hagyományos egyház kategóriába.
– Tulajdonosai vagyunk egy emlékmunek számító zsidó zsinagógának, de nem újíthatjuk azt fel. Mindemellett a média is kivételez velünk, nem jelentetnek meg velünk kapcsolatos cikkeket, elhallgatnak híradásokat, ugyanis ezzel szektákat támogatnának egyesek szerint, miközben azt mondjuk magunkról Vajdaságban, hogy multietnikus, toleráns társadalom vagyunk – jegyezte meg a baptista lelkész.
Szavai szerint tarthatatlan a törvény azon rendelkezése, hogy egy vallási felekezet nem regisztráltathatja magát, ha a nevében szerepel olyan szó vagy kifejezés, amely egy korábban bejegyzett felekezetében is szerepel. Mivel nem ismerik el oket egyházként, nem is áll szándékukban regisztráltatni magukat.
– Egy minisztériumnak nincs akkora teológiai ismerete, hogy meg tudja mondani, mi a keresztény és mi az álkeresztény. Ugyanakkor Szerbia az egyetlen ország Európában, ahol a kisegyházakat „leszektázzák” – mondta a lelkész.
Végezetül Nyúl Zoltán megjegyezte, hogy Szerbia tele van „szektaellenes blogokkal”, amelyekben szabadon pocskondiázzák a kisegyházakat.
– A jelek szerint még nagyon messze állunk attól a társadalomtól, ahol a más felekezetekhez tartozókat el tudnánk viselni. Mindennek ellenére készek vagyunk a párbeszédre, hiszen összefogással bármi elérheto – zárta szavait a lelkész.
NYILVÁNOSAN MEGBÉLYEGEZVE
A Jugoszláv Királyság Belügyminisztériuma 1930. szeptember 9-én hagyta jóvá a Jehova tanúi vallási felekezet szabályzatát, mondta el lapunknak Damir Porobic, a Jehova tanúi vallási felekezet törvényes képviseloje. A második világháborút követoen 1953-ban is elismerték oket és az 1977-es törvény is ismerte a Jehova tanúi vallási felekezetet. Szerbián kívül felekezetük további 236 országban van jelen.
– Mintegy nyolcvan éve folyamatosan létezik felekezetünk Szerbiában, így nem lehet azt mondani, hogy új vallás lenne. Sot, hagyományosnak is nevezhetnénk – mondta a vallási felekezet képviseloje.
Mint megjegyezte, a 2006-ban hatályba lépett vallási felekezetekrol szóló törvény lényegében – kiváltképp, ha szabályosan követik a kontinuitás és a vallásszabadság elvét – jó jogszabálynak tekintheto. A Jehova tanúi vallási felekezet a jogszabály hatályba lépése után azonnal megpróbálta regisztráltatni magát, majd még kétszer megismételte ezt. Mindhárom esetben elutasították kérelmüket.
– A gondok inkább a törvény helytelen alkalmazásából, a vele való visszaélésekbol fakadnak, mintsem magának a jogszabálynak a szövegébol – emelte ki Porobic.
Amikor elso ízben utasították el a vallási felekezet kérelmét, annak okai zavarosak voltak, majd a másik két esetben a fo ok nem volt más, mint a Jehova tanúinak világszerte jól ismert gyakorlata az Evangélium terjesztésével kapcsolatban. Porobic ezzel kapcsolatban kiemelte, tudni kell, hogy a felekezet tagjai, amikor a Bibliáról beszélgetnek másokkal, tiszteletben tartják mások hitét, vallásszabadságát, valamint vallási felekezethez tartozását. Érdekes megjegyezni, hogy ennek ellenére a Jehova tanúinak más országokban megadták a bejegyzési lehetoséget. A felekezet közigazgatási pereket kezdeményezett a legfelsobb bíróságnál, ebbol kettot meg is nyert a vallásügyi minisztériummal szemben, megsemmisítve a minisztérium elutasító döntését, és felhívta a vallásügyi minisztérium figyelmét, hogy tartsa tiszteletben a legfelsobb bíróság döntését, valamint jogszeruen járjon el a felekezet bejegyzési kérelmét illetoleg.
– Megvan a lehetosége, hogy az ügy kedvezoen fog záródni – mondta Porobic.
Szerbiában nem beszélhetünk teljes vallásszabadságról, már csak a közigazgatási akadályok miatt sem, amelyek járulékos következményeként lehet tekinteni a hívok és a felekezeti épületek elleni támadásokra, az idoszakos negatív, lejárató médiakampányokra, sértésekre és a kisebb vallási felekezeteket célba vevo gyulöletbeszédre, taglalta a felekezet törvényes képviseloje.
– Az ily módon történo megbélyegzésnek gyakori következménye az eroszak és a vandalizmus – tette hozzá.
Szavai szerint a hagyományos egyházak és az eddig bejegyzett vallási felekezetek kiváltságos helyzetben vannak a még be nem jegyzett felekezetekkel szemben, például a vagyonadóval, az áfamentességgel, a közigazgatási illetékek befizetésének mentességével stb. kapcsolatban. De az a tény, hogy valaki regisztrálva van, azt jelenti, hogy az állam elfogadja és ennek súlya van más jogok megszerzésénél is.
– Bármit is teszek a felekezetem nevében, az az elso kérdés, hogy regisztrálva vagyunk-e – panaszolta Porobic.
Mindezek ellenére a Jehova tanúi vallási felekezet tagjai reményüket fejezik ki, hogy hamarosan sikerül felvetetni magukat az egyházak és vallási felekezetek regiszterébe, hasonlóképp, mint ahogyan ez sikerült nekik eddig az összes demokratikus országban.

Forrás: Magyar Szó