|
Életmód
|
|
Beküldte: mezga
|
|
2009. február 03. kedd, 10:12 |
Természetgyógyászati-bioenergetikai kongresszuson hangzott el
A természetgyógyászat a víznek roppant nagy fontosságot tulajdonít. Életünk fenntartásában ugyanis az egyik legfontosabb elem a víz, a levegő oxigénje után a második helyet foglalja el. Az emberi szervezet fizikai működésében a víz szabályozza a test hőmérsékletét, szállító eszközként közreműködik az emésztésben, a tápanyagok felszívódásában elősegíti a testnedvek keringését és ugyanakkor fontos szerepet játszik a fölösleges anyagoknak a szervezetből való kiürítésében. Ezenkívül még mechanikai munkát is végez a víz a szervezetben: keni az ízületeket.
Szervezetünknek 50-65 százalékát víz képezi, de belső szerveink felépítésében is nagy mennyiségű víz van. Így az agynak 60 százalékát képezi a víz, a csontoknak 50 százalékát, az izmoknak 75 százalékát és a vérnek is 90 százaléka víz. A víz nap mint nap el is távozik a szervezetből. A veseutakon keresztül szervezetünkből naponta 6-12 deci víz kerül ki, a bőrön izzadsággal és a vizelettel 8-12 deci víz, egyéb utakon keresztül pedig (például könnyezéssel) 0,5-2 deci vizet veszítünk minden nap. A napi vízveszteség tehát eléri az 1,5-3 litert. Ezt a vízmennyiséget pedig pótolni kell, mert a vízhiány a szervezetben komoly következményekkel jár. Ha a szervezet nem kapja meg a szükséges napi vízmennyiséget, akkor azt bizony visszaveszi a bélrendszerből meg a vérből. A bélrendszerből visszavett vízmennyiség viszont besűríti a bélsarat, emiatt a szervezetben sok-sok mérgező és fertőző anyag marad vissza. A véráram utána a mérgeket visszajuttatja a szervezet különböző részeibe, eljutnak egészen az agyig. Itt kell keresni a kellemetlen szájszag, a fejfájás, a bőrbetegségek, a szervekben olykor fellépő embóliák és érgörcsök kiinduló okait.
A természetgyógyászok álláspontja szerint a betegség nem más, mint a belső szenny következménye, és a szervezetnek e szenny kitakarításához vízre van szüksége, méghozzá kellő mennyiségű vízre. Ha az ember kevés folyadékot iszik nap mint nap, akkor elősegíti saját testében a székrekedést, megmarad benne sok mérgező anyag, amely idővel szétterjed az egész szervezetben.
A hidroterápia legelső lépése a léböjtkúra, amely magában foglalja reggeli és az esti irrigálást. Végbélbeöntést kell végezni kamilla-, kakukkfű- vagy mályvateával. Napközben rostleveket szabad fogyasztani, méghozzá két és fél óránként 2-3 deci mennyiségben gyümölcsleveket és zöldségleveket kell inni. Ily módon tehermentesítve lesz a gyomor az emésztéstől, továbbá az agy, mert a gyomor nem von el tőle többlet vért, a szervezet megszabadul sok salakanyagtól és ugyanakkor a szervezet sokkal több ásványi anyagot és vitamint kap. Ezt a kúrát 5-10 napig kell folytatni.
Külsőleg is igen eredményes a hidroterápia alkalmazása. Brazíliában például hideg-meleg vizes kezeléssel gyógyítanak sokféle olyan betegséget, amelynek eredője a rossz vérkeringés. Életfürdőnek nevezik ezt a gyógykezelést, amely megmozgatja a vérkeringést, amely megakadályozza a belső szenny által kiváltott betegségek kialakulását. Ez a terápia megnyugtatja az idegeket és erősíti a szív munkáját. Brazíliában életfürdővel szabadítják meg az asszonyokat a nőgyógyászati bajoktól, kezelik a reumatikus- és ízületi bajokkal küszködő betegeket, mert a fürdő igen szépen gyógyítja az idegi- és érproblémákat, a vizenyős tüdő miatti légszomjban szenvedő betegeket. A bőrbetegek is nagyot néznek a kezelés megkezdésekor, alig hiszik, hogy az életfürdő mekkora csodákra képes, és elképednek azon, amikor a természetgyógyász azt mondja nekik, hogy nem kell drága krémeket felkenni az arcra, mert a különféle kiütéseket tulajdonképpen a vér dobja ki. Először a szervezetet kell kitisztítani, méregteleníteni kell, hogy ezután a belső szenny eltávolítása után egészséges vér képződjön.
Az életfürdő lényege az, hogy kétfajta fürdővizet használunk. A belső szennytől megtisztított beteget egy hideg vizes kádba kell ültetni. A 10-15 fokos víz köldökéig kell hogy érjen, a lábait viszont meleg vizes lavórban kell tartania. A meleg víz jó melegen tartását forró víz utántöltésével kell biztosítani. A betegnek puha kendővel vagy szivaccsal kell dörzsölnie testét és alsó hastájékát először jobbról, majd balról, ezután visszafelé. A fürdő időtartama 20-30 percig tart. A fürdés befejezése után a testet szárazra kell törölni, majd betakarózva ágyba feküdni. Nem árt, ha a lábhoz meleg vizes tömlőt, vagy ruhába csavart megmelegített téglát teszünk, esetleg tornázunk egy kicsit.
Fontos, hogy elhiggyük: ha a fürdő ideje alatt a láb meleg vízben van – nemcsak langyosban – és utántöltéssel a hőmérsékletet folyamatosan bebiztosítjuk, nem fázhatunk föl. Ajánlatos még a fürdés alatt a hátat betakarni, terítsünk magunkra valamilyen meleg ruhát, majd a fürdés befejeződése után szárazra törölni a testet, száraz ruhába bújni, majd az ágyban meleg takaróba burkolózva lepihenni.
A fürdő után nem ajánlatos étkezni, majd csak akkor, ha már a test átlagos hőmérsékletre felmelegedett. Étkezés után viszont várni kell legalább 4 órát, csak ekkor kell a fürdőzést megkezdeni. Azok a betegek, akiknek lábai visszeresek, vagy gyakran trombózisban szenvednek a fürdő vétele alatt lábukat ne tegyék meleg vízbe, hanem csak a talpuk alá helyezzenek egy gumitömlőt meleg vízzel feltöltve, vagy egy villanypárnát, esetleg felmelegített téglát.
Betegnek – egészségesnek egyaránt jót tesz az úgynevezett skótzuhany. Zuhanyzó tálcában állva a zuhanyfejjel hideg vízzel kell locsolni először a jobb lábfejet, majd felfelé haladva áttérni a bal lábra. Ezután felfelé haladva áttérni a test jobboldalára, a jobb kézre locsoljuk a vizet, majd felfelé haladva a mellkason áttérni a bal oldalra, a szív tájékára, és ezután a bal kézen le a tenyérig. Ha elől végeztünk hátul is ajánlatos lezuhanyozni a testet.
Ezután is szárazra kell törülközni, majd meleg ruhát magunkra ölteni.
Az iszappakolás már a geoterápiához tartozik. Ezt is lehet otthon végezni. Egészséges kerti földet rostáljunk át, majd áztassuk meg és keverjük össze. Tisztítsuk meg a földet minden szennyező anyagtól. A göröngyöket dörzsöljük el, a masszát dolgozzuk sűrűre, nehogy a keverék lecsorogjon a betegről. Az átáztatott földnek lágy margarin sűrűségűnek kell lennie. Az elhasznált, a már alkalmazott földet dobjuk el, a betegre már nem szabad rákenni.
A geoterápia megkezdése előtt tegyünk az ágyra egy műanyag lepedőt, erre helyezzünk egy kopott pamut anyagot. Ha a pakolást deréktól lejjebb alkalmazzuk, akkor terítsünk az ágyra még egy 35-40 centi széles és másfél méter hosszú vastagabb pamut anyagot – nyári takarót. Erre helyezzünk 2-3 újságlapot, vagy bármilyen más papírt. Erre tegyünk az ágyon keresztbe egy vékony pamutruhát, amelyre rákenjük 2 centi vastagra a simára meggyúrt sűrű hideg sárréteget – ha a pakolást deréktól lejjebb alkalmazzuk a sárréteg a keresztcsonttól érjen a combig. A beteget erre kell ráfektetni, majd a hasra is fel kell rakni a sarat. Nem árt, ha a sárba apróra vágott hagymát vagy megtört faszenet keverünk. Ezután a vékony pamutruhát, a papírt végül a vastagabb anyagot (nyári takarót) körültekerjük a betegen és jól be is takarjuk. A műanyag lepedővel nem kell körültekerni a beteget.
A beteg lábához tegyünk egy forró vízzel telt gumitömlőt, vagy felmelegített téglát vagy ruhába csavart vasalót. Vigyázzunk, nehogy a beteg lába megégjen!
Az iszappakolás időtartama felnőtteknél 3 óra, 8 évnél fiatalabb gyerekeknél 2 óra.
Az iszapot helyezhetjük bármely testrészre, fejre, szemre, fülre, a nemi szervekre, sebekre. Az iszapot tegyük finom géz közé, hogy ne kerüljön közvetlenül a fejre. Vigyázzunk arra, hogy a föld legyen tiszta, jól eldolgozott, ne legyen kellemetlen szaga.
A természetgyógyászok szerint mindenkinek a gyógyulása a saját kezében van. Mindenkinek értékelnie kell saját testét – lelkét, figyelnie kell működésükre. Mindenkinek önmagának kell megkeresnie annak módját, hogy testüket egészségben tarthassák.
Forrás: Magyar Szó
|
|
