Obama és Joe Biden leendő alelnök azonban olyan országot és állapotokat örököl, amilyet a múlt század húszas–harmincas évei óta egyetlen új államfő sem. Az elmúlt 8 év alatt megduplázódott államadósság és a clintoni többletből egybillió (sic!) dolláros hiánnyá süllyedt állami költségvetés, valamint az alig néhány hónap alatt 7 százalékra ugró munkanélküliség gigantikus feladatokat ró az új kormányzatra.

A kihívások azonban egyedülálló lehetőségeket is jelentenek: éppen válságos időkben lehet legkönnyebben elfogadtatni az új megoldásokat, amilyeneket Obama egész választási hadjárata során ígért is. Ide tartozik a társadalom- és az egészségbiztosítás tornyosuló gondjainak orvoslása, illetve megjósolt csődjének megelőzése. Az első teendő ennek ellenére a munkahelyteremtés lesz. Obama 3 és fél millió új munkalehetőséget ígér két éven belül.

A világ máig egyetlen szuperhatalma külföldön is jelentős akadályokba ütközött. A 2001-es terrortámadásokat követő nemzetközi rokonszenv George Bush iraki háborúja miatt gyorsan szertefoszlott, ám az iszlám fundamentalizmus veszélyeit továbbra sem sikerült kiküszöbölni. Az afganisztáni háború elhúzódása különösen szemlélteti ezt. A közel-keleti válság pedig ugyanolyan távol – vagy még távolabb – van a megoldástól, mint 8 évvel ezelőtt.

Amerika azonban derűlátó, és Obama épít is erre az optimizmusra. Ugyanakkor arra is folyton figyelmeztet, hogy nem szabad gyors eredményeket várni. A felelősségteljes kormányzás mellett is csak fokozatos kilábalást ígér a válságból. Külpolitikai szempontból viszont kedvező körülménynek számít, hogy a világ legnagyobb része legalább akkora lelkesedéssel fogadta megválasztását, mint azok, akiknek egyenjogúsági álmát jelképesen megvalósította.

Az amerikai politikában mindig is roppant fontos volt a szimbolizmus, de talán soha nem volt akkora ereje, mint éppen ezekben a napokban. A 200 évvel ezelőtt született újraegyesítőt, Abraham Lincolnt példaképének tekintő, illetve a 80 éve született Martin Luther King álmát megvalósító Barack Obama megválasztásával az Egyesült Államok olyan pillanatban látszik újra önmagára találni, amikor a külföldi tekintélycsökkenés és a gazdasági válság komolyan alááshatta volna a társadalom egységét.

Ehelyett a holnapi beiktatásra Washingtonba zarándokló vacogó, de jókedvű tömegek mindenütt az elfogadás és az összefogás erejét szemléltetik. Nemcsak a feketék, hanem a fehérek is úgy nyilatkoznak, hogy Obama hivatalba lépésével nagyot nő a szemükben mindaz, amit hazájukról eddig tudtak, vagy amiben hittek, reménykedtek. A tolerancia elfogadásának egyik érdekes bizonyítéka az is, hogy még a felvonulási út mellé beszivárogni készülő tüntető csoportok is úgy határoztak: ezúttal nem rendbontással nyilvánítják ki az emberi jogok betartására irányuló követeléseiket.

A leendő elnök is a megújulás erejébe vetett hite mellett tett tanúbizonyságot tegnapi beszédében a Lincoln-emlékmű előtt összegyűlt félmilliós tömegnek. Saját derűlátását nem a történelmi márvány szilárdságára építi. „A ti szavatokat fogom mindennap magammal vinni az Ovális Irodába” – ígérte. Hogy azok az emberek, akik szeretik hazájukat, képesek meg is változtatni azt, amikor úgy érzik, halaszthatatlan változásokra van szükség.

Obama ugyanakkor szinte csillapítani próbálta azt a határtalan optimizmust, amit az ünneplő tömegek oly látványosan demonstrálnak. A felelősség kultúrájának elfogadását igyekszik bevezetni, nemcsak az átlagember áldozatai, hanem a vezetők magatartása és példamutatása révén is. Kiszivárgó hírek szerint ez lesz holnapi beiktatási beszédének egyik központi motívuma.

A keddi beiktatásra készülődve Barack Obama és Joe Biden önkéntes munkára szólítja fel az országot, Martin Luther King születésének 80. évfordulóját ünnepelve. A leendő elnök pártközi vacsorákon köszönti volt ellenfelét, John McCaint, valamint az afrikai amerikaiak korábbi eszményképét, Colin Powell volt külügyminisztert. Több ezer katonacsalád gyermeke viszont megakoncerten ünnepelhet ma este: a Jonas Brothers és a nagyobbik Obama-lány, Malia többi kedvencének zenéje mellett.

Annak a polgárjogi mártírrá vált Martin Luther Kingnek a születésnapját ünnepelte hétfőn az Egyesült Államok, aki 46 évvel ezelőtt még csak álmodni merte híres beszédében, hogy a legrégibb demokratikus alkotmány hazájában egyszer majd minden polgár egyenrangú lehet.

Most, amikor az első színes bőrű elnök beiktatására készül az ország, King 80. születésnapja – és a rabszolgákat felszabadító Lincoln születésének 200. évfordulója – az amerikaiak többsége számára meghozta a jogegyenlőség szimbolikus és gyakorlati beteljesedését. A minapi körkérdés szerint a fehérek 52 százaléka, a feketéknek pedig nem kevesebb mint 69 százaléka érzi úgy, hogy Martin Luther King álma megvalósult.

Európai fülek számára talán patetikusan hangzik, de a mégoly higgadt Obama is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy mától kezdve minden afrikai amerikai kisgyerek másként tekinthet önmagára. Fehér társaik is másként tekintenek rájuk, és nagyobb befogadókészséggel viszonyulhatnak hozzájuk, és ezzel a kör bezárul. Az emberi önérzet és társadalmi tisztesség nőtt egy nagyot.

A leendő elnök felhívására – aki fiatal jogászként éppen mint közösségi szervező tűnt ki először Chicagóban – ma több millió ember végez önkéntes társadalmi munkát országszerte. Házakat építenek a szegényeknek, iskolák körül segédkeznek, napelemeket szerelnek, és bármilyen banálisnak tűnik, szemetet takarítanak a közterületeken.

Az „Egyek vagyunk” témájú hétfő esti nyilvános hangversenyen a Lincoln-emlékmű tövében a leendő elnök szemmel láthatóan a félmilliós tömeg odaadásából merítette mondanivalóját. Először fordult elő, hogy nem a fellépő country-, rap-, rock- és gospelcsillagok voltak a figyelem középpontjában. Ma ugyanis Amerikában a leendő elnök a legnagyobb popsztár, akinek – legalábbis egyelőre – sikerült eggyé kovácsolnia a nemzet legjavát.

Forrás: Magyar Szó