A pizza olasz eredetű étel, mára az egész világon elterjedt. Alapja egy lapos kenyérféle, melyet paradicsomos szósszal borítanak, erre különféle rátétek jönnek (leggyakoribbak a különféle zöldségek, gomba és felvágottak), végül reszelt sajttal szórják meg és sütőben megsütik. Jellegzetes fűszerei közé tartozik az oregánó.

Neve eredetileg különféle, kelt tészta alapú ételeket jelentett, valószínűleg a pinza szóból ered, mely a latin pincere (összegyúrni) szóból származik.

A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák (Magna Graecia) idejére datálható. Vergilius Aeneisében említik először. Az i. e. 2. században Marcus Porcius Cato a Róma történetéről írt munkájában említ egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. A régészek a pompeji ásatásokon pedig olyan épületeket tártak fel, amelyekben valószínűleg pizzát sütöttek és árusítottak.

Az ókori római pizzaféleségek még nagy mértékben különböztek a maiaktól. A pizza akkoriban egy kenyértésztából készített, kerek, lapos, zöldségekkel megrakott lángosféle lehetett, amit olívaolajjal, zsírral vagy mézzel bőven meglocsolva sütöttek meg a kemencében. Azért nem paradicsommal, mert ekkor Európában még nem ismerték, ahogy az indiai vízibivalyt sem, amelynek tejéből az igazi mozzarellasajt készül. A paradicsomot eleinte mérgezőnek gondolták (több rokona valóban az), és nem használták étkezéshez. Amerika felfedezése után, a 18. század végére azonban Itália-szerte elterjedt, és főleg Nápoly környékén elkezdték ezzel ízesíteni a pizzákat, ami eleinte a szegények eledelének számított. Később azonban annyira elterjedt, s olyan népszerű lett a kemencés finomság, hogy a Nápolyba utazók rendre ellátogattak a szegénynegyedbe, hogy megkóstolják a helyi nevezetességnek számító az új ételfajtát.

Kb. 1830-ig utcai árusok árulták a pizzát, majd Nápolyban megnyílt az első igazi pizzéria, az Antica Pizzeria, ami még mindig működik, a Via Port'Alba 18. szám alatt.

A modern pizza feltalálását nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta cosi sütödében dolgozott, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: a zöldet bazsalikom, a fehéret mozzarella sajt, a pirosat paradicsomszósz képviselte. A királyi felség el volt ragadtatva, és engedélyezte, hogy az így készült pizza ezentúl az ő nevét viselje. Ebből alakult ki, amit ma pizza néven ismerünk.

A margheritát és a nagyon hasonló napoletanát alappizzának tekinthetjük, az összes többi ezek gazdagabban kiállított változata. A feltétvariációk száma végtelen, valamennyi fajtát lehetetlen volna felsorolni. Az alábbiakban mi is csupán a legnépszerűbbek olasz elnevezését értelmezzük:

al Andrea: vöröshagymával, fokhagymával, olajbogyóval és ringlivel

alle cipolle: vöröshagymával, szardella-filével és kapribogyóval

alle cozze: fekete kagylóval

alla marinara: olajjal, paradicsommal, fokhagymával és oregánóval

alla napoletana: szardellacsíkokkal, mozzarellával és oregánóval

alla parmiggiana: paradicsommal, ricottával és parmezán sajttal

al prosciutto: sonkával

alla siciliana: vastag (néha szögletes) tésztalappal, paradicsomszósszal és ringlivel

alle vongole: kagylóval, paradicsommal, fokhagymával

bianca: paradicsom nélkül, borssal, rozmaringgal, fokhagymával, olajjal és sajttal

bruschetta: fokhagymás, olajos pizzakenyér

calabrese: tonhallal és szardellával

capricciosa: a tésztára bármilyen töltelék kerülhet, általában kolbász, gomba, tojás, sonka, articsóka

frutti di mare: a tenger gyümölcseivel (rák, kagyló, tintahal, polip)

funghi: csiperkegombával

hawaii: sonkával és ananásszal

quattro formaggi: (négyféle sajttal) gorgonzolával, mozzarellával, parmezánnal és füstölt sajttal

quattro stagioni: (négy évszak) négy részre osztva, sonkával, csiperkegombával, olajbogyóval, szalámival

ripieno vagy calzone: félhold alakúra hajtott pizzatészta (nadrágszár) sonkával, ricottával, mozzarellával töltve

Olasz pizzatészta

A pizza alapja a kovásszal készülő kenyértészta, melybe kerülhet só, olaj és akár sör is. A lényeg az, hogy a vékony tészta ne ázzon el a paradicsomszósztól és a feltéttől, hanem illatos-ropogósan kerüljön ki a sütőből.

Hozzávalók: 60 dkg finomliszt, 4 dkg élesztő, 8 dkg olíva- vagy más étolaj, 3 dl víz, kevés só és cukor.

Elkészítése: Az élesztőt kevés langyos, édes, lisztes vízbe morzsoljuk és megkelesztjük. Ha megkelt a kovász, az átszitált liszthez keverjük, és hozzáadjuk az olajat. Ez után annyi vizet adunk hozzá, hogy közepes keménységű tésztát kapjunk. Ha kész, felületét olajjal megkenjük és letakarva 30-40 percig kelesztjük. Ha megkelt, a tésztát kinyújtjuk. Ebből a mennyiségből 5-6 darab 20 cm-es átmérőjű pizzát kapunk. Sütés előtt étolajjal megkenjük, villával megszurkáljuk. Előmelegített sütőben kb. 8 percig, elősütjük. Kivéve a sütőből, ismét megkenjük étolajjal, ráöntjük az előre elkészített pizzaszószt. A sütőbe visszatéve, 4 percig tovább sütjük. Ha nem szósszal készítjük, akkor az elősütés ideje kb. 12 perc. Ez után rátesszük a pizzára az előkészített rátétet és 3-4 perc alatt készre, sütjük. A leírt sorrendet célszerű betartani. Így a töltelék nem szárad ki és a tészta nem ázik el.

Pizzamártás (sugo)

A szokásos ketchupos alap helyett próbáljuk ki a következő mártást: 5 deka finomra vágott hagymát fél deci olajban megpárolunk, hozzáadunk 2-3 cikk zúzott fokhagymát, 7 deka (1 kis doboz) paradicsompürét, sót, őrölt feketeborsot, reszelt gyömbért. Az egészet jól lepirítjuk, felöntjük vízzel és jól kiforraljuk. A víz mennyiségét úgy kell meghatározni, hogy kb. 1 deci mártás legyen adagonként. Ha nagyon savanyú, egy kevés cukrot is adhatunk hozzá.