Bábi Attila polgármester adta át a Pro Urbe-díjat dr. Pénovátz Antal nyugalmazott pedagógusnak, valamint a topolyai Sinkovics József Műszaki Középiskola igazgatónőjének, míg a polgármesteri plakettet a kiemelkedő tevékenységéért a gunarasi Orcsik István sportszervezőnek, a bajsai Námesztovszki Bélának, a helyi asztaliteniszklub megalapítójának és edzőjének, a topolyai Milan Savićnak, a Pannónia Vadászegyesület elnökének, Dušan Pavlica nyugdíjas ügyvédnek és Németh Anna nyugalmazott tanárnőnek. Köszönőlevéllel tüntette ki a bajsai Szuhankó Ruzsenát, az Etno Hagyományőrző Kézművesek Körének elnökét, Liszka Pétert, aki 1987 óta az ország legjobb testépítője, valamint Valerija Stajković pannóniai nyugdíjas egészségügyi nővért. A díjazottak nevében dr. Pénovátz Antal mondott köszönetet, azt kívánva a községi vezetőségnek, hogy továbbra is tartsa meg azon szokását, hogy jutalmazza meg az arra érdemes polgárokat.

A képviselő-testület díszülését újabb díjátadás követte, a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díj átadása Fenyvesi Ottónak, akinek ebből az alkalomból kiállítása is nyílt. A díjat, mint az ünnepségen Náray Éva is említette, a községi képviselő-testület, illetve a Képes Ifjúság 1973-ban alapította, majd a 90-es évek elején megszűnt, és 2003 óta ismét odaítélik. Az idei díjazott, aki képzőművész és poéta, sajátos képzőművészeti poétikájáért kapta az elismerést, kollázsaiért, amely technika errefelé mostanában hanyagolt műfaj.

Bábi Attila a díjat átadva a 80-as éveket idézte, amikor Fenyvesi zenei szerkesztő volt az Újvidéki Rádióban, utalva arra, hogy a kollázsok láttán az akkor kedvelt zene jut eszébe, ami egyfajta tiltakozás is volt a való világgal szemben. A díjazott megköszönve az elismerést, felolvasta az erre az alkalomra készült írását, hangsúlyozva, hogy a legtöbb ember számára vannak evidenciák.

– Bárhova vetődik is élete során, evidens, azaz nyilvánvaló marad számára az a hely, ahol életének egy bizonyos szakaszát eltöltötte. Számomra ilyen hely Gunaras és Topolya, művészi pályám kiindulópontjai. Kitörölhetetlenül bennem él az Epres, a Széles utca, a Nagykert, a Gorica, a Balkán. Számomra meghatározó hely ez a hely, a könyvtár egykori olvasóterme is, ahol egykoron különböző irodalmi és művészeti esteket rendeztek Rés címmel, Tóth Ferenc tanár úr szervezésében. Itt hallottunk először a művészetek és a szabadság útvesztőiről, arról, hogy a művészet a maga esztétikai eszközeivel megpróbálja megváltoztatni a világot, bizonyos értelemben jobbá, elviselhetőbbé tenni. Persze, a világ mindig is ment a maga kérlelhetetlen, könyörtelen útján, és nem volt tekintettel a művészetekre és a javíthatatlan álmodozókra, mint amilyenek mi voltunk. Ez a terem számomra az ifjúságomat jelenti, de hiszem, hogy általam itt vannak halott barátaim is, Cimba-Nagy László, Nebojsza István és Harkai Imre és mások. És természetesen nem szabad megfeledkezni Nagyapáti Kukac Péterről sem, aki által távoli korok, évtizedek üzenetei tárulnak elénk. Merjük remélni, hogy az általunk megfogalmazott üzenetekből kései utódaink majd ki tudják olvasni vallomásainkat, érzelmeinket, hangulatunkat, értékeinket és életünk értelmét – olvasta alkalmi írásából többek között Fenyvesi Ottó, majd egy filmkollázst mutatott be magáról, alkotó tevékenységéről.

Forrás: Magyar Szó