Ezek közül a leggyakoribbak:

1. allergiás reakciók: pl. láz, hidegrázás, kiütés, száj, nyelv, gégeduzzanat, anafilaxiás reakció;

2. közvetlen toxikus hatások: pl. hasmenés, hányás, vese, illetve májfunkciós eltérések, idegrendszeri hatások;

3. felülfertőződés ezen gyógyszerrel szemben ellenálló kórokozók által.

Intő jelek

Egyetlen módja az allergiás reakció kikerülésének, ha mellőzzük a penicillin adását. Valamennyi penicillinkészítmény és a rokon vegyületek (pl. cephalosporinok) változó mértékű keresztallergiás reakciót is kiválthatnak (ha már előfordult penicillinallergia, nagy a valószínűsége, hogy a fent leírt rokon vegyületcsoportba tartozó antibiotikumokra is jelentkezik allergia). Biztonságosabbnak tűnik a penicillin szájon át adása, mint az injekciós forma, de az sem kockázatmentes.

Maga az a tény, hogy allergiás reakció még nem fordult elő a beteg életében, nem nyújt biztosítékot arra, hogy a gyógyszer szövődménymentesen adható. A korábbi, penicillin okozta reakció, illetve a pozitív bőrteszt azonban az orvos számára figyelmeztető jel arra nézve, hogy ne alkalmazza a penicillint, amennyiben az más, hatásos szerrel helyettesíthető.

Olyan ritka esetekben, amikor az egyetlen hatásos kezelési módot a penicillin jelenti (önmagában vagy kombinációban), óvatosan megkísérelhető az érzékenység csökkentése vagy megszüntetése kisebb gyógyszeradagokkal. Mivel ez is veszélyekkel járhat, csak szoros megfigyelés alatt, kórházban, megfelelő életmentő készenlét mellett lehet elvégezni.

Életveszélyben

Az allergiás reakció egyik legsúlyosabb megjelenési formája az ajak-, nyelv- és gégeduzzanat, mely fulladást okozhat, a másik pedig az anafilaxiás reakció, mely penicillin, illetve egyéb antibiotikumok és gyakorlatilag minden injekció formájában alkalmazott diagnosztikus és terápiás szer beadása után perceken belül felléphet. Ezen reakciók az első beadáskor és ismételt alkalmazáskor egyaránt kialakulhatnak. Injekciók adásakor ezért mindig készenlétben kell tartani az életmentő gyógyszereket.

Az anafilaxia tünetei közé tartozik a félelemérzet, érzészavar, illetve érzéskiesés, testszerte kiütések, az ajak és a körömágy lilás elszíneződése, görcsös hasi fájdalom, sípoló légzés, köhögés, széklet és vizelet visszatartásának megszűnése, sokk, láz, pupillatágulat, eszméletvesztés és izomgörcsök. 5-10 percen belül halál következhet be.

Az ajak-, nyelv-, és gégeduzzanat, valamint az anafilaxiás reakció kezelése mindig sürgős orvosi beavatkozást igényel!

A beteget le kell fektetni, légutakat szabaddá tenni, adrenalint, allergiaellenes szereket, szteroid hormont, oxigént kell adni. Súlyosabb esetben vénán keresztül történő folyadékpótlás is szükségessé válhat, mivel a nagymértékű értágulat miatt a vérnyomás leesik. A hozzátartozó feladata a beteg nyugalomba helyezése és azonnali orvosi segítség hívása.

Megelőzés

Ha az orvos anafilaxia veszélyével járó gyógyszert ad be, fel kell készülnie a reakcióra, fel kell ismerni a korai tüneteket és készenlétben kell tartania az adrenalint, valamint az újraélesztéshez használatos egyéb szereket. Különleges óvatosságot igényel a gyógyszer alkalmazása minden olyan betegnél, akinek a kórtörténetében szénanátha, tüdőasztma vagy egyéb allergiás betegség szerepel.

Amennyiben a páciens a szerrel kapcsolatos korábbi allergiás reakcióról számol be, erősen mérlegelni kell az adását. Szokásos a hígított oldattal végzett bőrpróba, de ez nem teljesen megbízható és nem kockázatmentes. Az USA-ban allergiás egyéneknek tájékoztató jelzést (pl. csuklóláncot) kell viselniük, vagy erről szóló igazolványt kell maguknál tartaniuk.

Néhány jó tanács

1. Allergiájáról (pl. szénanátha, tüdőasztma) tudomással bíró beteg jelezze orvosának a betegségét, hordjon magánál erről szóló igazolást.

2. Penicillinre vagy bármely más gyógyszerre allergiás beteg szintén jelezze betegségét orvosának, és hordjon magánál erről szóló igazolást.

3. Bármely enyhe vagy enyhének gondolt allergiás tünet megjelenésekor azonnal hagyja abba az alkalmazott gyógyszer szedését, és azonnal jelentkezzen orvosnál. A beteg ne kezelje magát, hogy ne fedje el az allergiás tüneteket. Ne feledjük, hogy a jelentéktelennek látszó tünetek is hirtelen rosszabbodhatnak! (vital.hu)

Egy tányér gomba

80 évvel ezelőtt, 1928. szeptember 3-án, Sir Alexander Fleming, az influenzavírust kutatva véletlenül felfedezi a penicillint. Eredményei csaknem feledésbe merültek, ám a második világháború idején egy angol kutatócsoport továbbfejlesztette a találmányt. Az Oxford csoport célja az volt, hogy gyógyszerré fejlessze Fleming ötletét. A fronton harcoló katonák ezreinek mentette meg életét a „csodaszer”.

Ezerkilencszázhuszonnyolc nyarán Fleming egy Staphylococcus nevű baktériumtörzs tenyésztésével foglalkozott a londoni St. Marry's kórház fertőző betegségek osztályán. Háromhetes szabadsága után visszatérve azt tapasztalta, hogy az asztalon felejtett tenyésztőcsészék tartalma valahonnan idegen gombaspórákkal fertőződött. Az eltelt időszak alatt az időjárás kedvezően alakult, először a gombák elszaporodására alkalmas hűvös napok jöttek, majd ezt követték a baktériumok számára megfelelőbb meleg napok. Az újra munkához látó Fleming észrevette, hogy a gombatelep környékén a baktériumtelep átlátszóvá vált, mintha feloldódtak volna a Staphylococcusok. Mint kiderült, valamilyen, a gombákból származó anyag teljesen elpusztította a környező területeken élő baktériumokat. Az elkövetkező hónapokban Fleming számos kísérletet végzett az általa penicillinnek – a penész (penicillium notatum) után – elkeresztelt erősen antibakteriális hatású anyaggal. Kiderítette, hogy a felfedezett anyag sok bakteriális eredetű betegség kórokozóját ugyanúgy elpusztítja, mint a Staphylococcusokat, ugyanakkor nem zavarja a fehérvérsejtek normális működését. Az új anyaggal kapcsolatos kutatásai rámutattak, hogy az nem károsítja az egészséges szervezetet, továbbá, hogy nem minden baktériumra van végzetes hatással, mely tulajdonsága lehetővé teszi ezen baktériumok izolálását. Flemingnek és munkatársainak azonban nem sikerült magát a hatóanyagot kivonniuk a gombatelep által termelt anyagból, s emiatt a penicillin átütő sikere az 1940-es évekig váratott magára, gyógyító tulajdonságát csupán ekkor fejthette ki először.

A harmincas évek vége felé két kutatóorvos, az ausztrál Howard Walter Florey és a náci Németországból emigrált Ernst Boris Chain rábukkantak Fleming 1929-ben írt cikkére. Megismételték a kísérletet, amely igazolta eredményeit. Ők voltak az elsők, akiknek sikerült a penicillint koncentrált és tisztított formában előállítaniuk. A két tudós ezután 1940. május 25-én nyolc fertőzött egéren, majd a következő év januárjában immár emberen is kipróbálta az új szert. A kísérletek teljes sikert hoztak, s így elhárult a tömeggyártás elől az utolsó akadály, amire a már javában dúló háború miatt is nagy szükség volt. A penicillint eleinte kizárólag a szövetséges csapatok katonái kaphattak, s csak a háború vége felé, illetve utána jutottak hozzá az amerikai civilek is.

1945-ben, amikor a háború véget ért, a penicillin használata az egész világon elterjedt. A penicillin felfedezése nagyban elősegítette más antibiotikumok kutatását is, ami sok egyéb „csodaszer” felfedezését eredményezte. A leggyakrabban használt antibiotikum azonban a penicillin maradt. Folyamatos népszerűségének az oka, hogy a penicillin nagyon sokféle mikroorganizmus ellen hatásos. A szer eredményesen használható a szifilisz, gonorrhoea, skarlát és diftéria kezelésére, valamint bizonyosfajta ízületi gyulladások, hörghurut, agyhártyagyulladás, vérmérgezés, kelések, csontfertőzések, tüdőgyulladás, fekély és még sok más betegség esetében is. A penicillin másik nagy előnye, hogy használata elég biztonságos. 50000 adag penicillin már hatásos bizonyos fertőzések ellen: de napi 100 millió egységnyit is fecskendeztek már be betegnek káros mellékhatások nélkül. Noha az emberek egy kis százaléka allergiás a penicillinre, a legtöbb ember esetében a szer hatásos és egyben biztonságos is. Fleming boldog házasságban élt, és egy gyermeke volt. 1945-ben Floreyval és Chainnel közösen Nobel-díjat kapott felfedezéséért. 1955. március 11-én halt meg Londonban, és a Szent Pál székesegyházban temették el.
forrás:Magyar Szó