Az iskolai környezet, amelybe a 6-7 éves gyerek kerül, teljesen más, mint a családi légkör, sőt az óvodától is lényegesen különbözik. Az óvoda még igyekszik megtartani a bensőséges hangulatot, az óvó néni az anyuka szerepét tölti be. Itt elsősorban az érzelmek uralkodnak, és a gyerekek fő tevékenysége a játék.

Az iskolai környezet ridegebb, kevésbé oltalmazó, itt nem az érzelmek kapnak elsődleges szerepet. A játékot felváltja a tanulási tevékenység, amely jelentős szellemi erőfeszítést és fizikai teherbírást is követel a gyerektől. Megváltozik eddigi életrendje, munkastílusa, értékrendje. Tevékenysége órarend által meghatározott, szervezett és irányított lesz. Már nem ő dönti el, hogy mivel foglalkozzon. Kénytelen lesz új dolgokra összpontosítani, ha a tanító azt kívánja, akár tetszik, akár nem. Hosszú ideig egy helyben kell ülnie, mozgásigényét nem élheti ki úgy, mint azelőtt. Tehát az iskola egy folytonos, szervezett és fegyelmezett munka színtere. A játszótársak csoportja helyett a gyereknek egy közösséget és „munkahelyet” biztosít, ahol alkalmazkodni kell a szabályokhoz, és meg kell felelni egy társadalom által előírt követelményrendszernek.

A gyerekek általában örömteli várakozással lépnek iskolába, mégsem problémamentes az átállás, a beilleszkedés. Az első hetekben a gyereknek sok mindent kell feldolgoznia: új struktúrák, új kapcsolatok, új követelmények jelentkeznek életében. Kénytelen függetlenebbé, önállóbbá válni. Ezt minden gyerek máshogy éli meg. Egyes gyerekek az első naptól kezdve szívesen járnak iskolába, másoknak hosszabb időre van szükségük, hogy beilleszkedjenek. Egyesek állandóan mesélnek otthoni élményeikről, mások hallgatagok.

Az első hetekben már eldől, hogy a gyerek iskolai pályafutása sikeres vagy nehézkes lesz-e. Azok a szülők nyújtják a legtöbbet, akik ilyenkor elengedik csemetéjüket, és hagyják, hogy belemerüljön ebbe az új világba, akik elkísérik, de nem erőszakolják rá magukat, akik támogatják őket, és nem állítanak túlságosan magas követelményeket. Az ilyen szülők gyerekének nagyobb az esélye rá, hogy szívesen járjon iskolába, és sikeres legyen.

Kedvezőtlenül alakulhat a gyerek tanuláshoz való viszonya, ha a család túlzott, vagy igen alacsony követelményt támaszt vele szemben. Különösen káros, ha a szülői szeretet is az iskolai teljesítménytől függ, ha az önérvényesítés és a sikerélmény lehetősége a tanulmányi eredményre szűkül. Vigyázzunk tehát, nehogy mi magunk hátráltassuk gyermekünk sikeres iskolai pályafutását.

Tippek és trükkök az iskolakezdés megkönnyítésére:

* Vegyük meg idejében az iskolatáskát, a füzeteket és egyéb kellékeket. Engedjük őt választani, ez növeli a büszkeséget és az örömöt.

* Ne próbáljuk a többi gyereket és szülőt lekörözni az iskolatáska méretével és tartalmával. A táska a gyerek méretéhez alkalmazkodjon, hiszen ő fogja cipelni. Legyen könnyű, és a gyermek egész hátán tudja hordani, így megelőzhető a hátgerincferdülés.

* Legfeljebb néhány hétig kísérjük a gyereket iskolába. Menjünk gyalog, hogy csemeténk megtanulja az utat és az úton való viselkedést, közlekedést. Megszervezhetjük az iskolába járást úgy is, hogy a gyerek más iskolásokkal csoportosan menjen. Bizonyos távolságból követhetjük, hogy megfigyeljük viselkedését.

* Ha gyermekünk sokat akar mesélni, hallgassuk türelemmel. A gyereknek szüksége van erre a kommunikációra, hogy fel tudja dolgozni élményeit. Ha alig mesél, ne erőltessük. Ez annak a jele, hogy a gyereknek a szülői háztól független élettérre van szüksége, ezt szeretné megteremteni.

* Földobhatjuk gyermekünk hangulatát az első nehéz napokban, ha például saját sütésű, betűformájú süteményeket készítünk, vagy betűlevest főzünk, de akár néhány szem cukorka vagy színes aszalt gyümölcs az uzsonna mellett is jókedvre derítheti.

forrás:Magyar Szó