A következő cikket a Magyar Szó június 13.-i számának "Közös íróasztalunk" rovatából "loptam", mert megtetszett a mondanivalója és jó ötletnek tartom:
UZON MIKLÓS, SZABADKA. - Kedves barátom!
Minap egy társaságban elmondtad „tréfás” eseted egy szabadkai üzletben. Bementél és ékes államnyelven(!) köszöntötted a benn levő két hölgyet, azok hasonlóan válaszoltak. Pár perc múlva, kölcsönösen, nevetve, rájöttetek, hogy mindhárman magyarok vagytok. Onnantól kezdve már anyanyelven folytattátok a beszélgetést. Nincsen ebben semmi különös, hisz városunkban ez hivatalos nyelvnek is számít.
Akkor kérdezem én, miért nem éltél a jogoddal, hisz ez olyan jog, ami szerte Európában elterjedt és természetes.
És kérdezlek: tudod e Te, hogy városunkban (ahol kb. 40 000 magyar él) semmi sincs kiírva magyarul, egyedül csak magyar aranyművesek írják ki foglalkozásukat?! No meg számos intézményen van magyar(is) felirat!
Én például anyanyelvemen kérek az üzletekben, hivatalban, amire szükségem van, és ha nem tudnak, akkor tolmácsot kérek. Ha nincs, megyek másik üzletbe! Hogy ez túlzás? Egyáltalán nem, különösen, ahol a családban munkanélküli (magyar) van! Amennyiben Te és hozzád hasonlóak nem élnek jogaikkal, akkor az intézményeknek, hivataloknak, üzlettulajdonosoknak eszük ágában sincs olyan személyeket alkalmazni (vagy esetleg megtanulni a környezet nyelvét). Ezért úgy vélem, hogy a Te és hozzád hasonlók fenti gyakorlata népünkre nagyon ártalmas és szomorú következményekkel fog járni hamarosan! És ne feledjük a bölcs latinok mondását: Nihil laedere qui iure utitur! Senkit sem sért, ki saját jogát gyakorolja!
Soraim megjelenése után azt remélem, hogy a Te és még számos atyánkfiának megváltozik a gyakorlata! Forrás: Magyar Szó
|
