A hétvégén a református templomban a pünkösdi ünnepi istentisztelet
keretében emlékeztek meg a 222 évvel ezelőtti kunsági kirajzásról. A
bácskai letelepedés első írásos bizonyítékaként az első pacséri
anyakönyvi bejegyzés dátuma adja az évenkénti május eleji tisztelgő
megemlékezés apropóját.
A református templomkertben felállított kopjafa
megkoszorúzása az alkalmi rendezvény legmeghittebb része, de, mint
ahogyan a vendégek mesélik, számukra nagy élmény a találkozás, a
bácskai kis faluban élő családok nagy részével a közös származás
tudata, az idős emberek arcvonásaiban felismerhető hasonlóságok
felfedezése, a két településre jellemző családnevek. Az istentisztelet
keretében Csányi Erzsébet pacséri lelkésznő köszöntötte a vendégeket, majd Kecze István kisújszállási
polgármester olvasta fel alkalmi beszédét, melyben kiemelte, hogy olyan
önkormányzati testületet képvisel, amely értékrangsorában kiemelt
helyen tartja számon Pacsér és Kisújszállás valóságos testvér voltát.
-Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk
benne. Ki ne ismerné Tamási Áron e tiszta egyszerűséggel megfogalmazott
életbölcsességét. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy számunkra két
olyan hely is van a világon, ahol otthon érezhetjük magunkat. A
kisújszállásiak Pacséron, és a pacsériak Kisújszálláson. Különös
adománya ez a sorsnak - mondta, majd ennek bizonyítékaként megemlítette
az utóbbi évek közös ünnepeit, rendezvényeit, a Pacséron felavatott kun
szobrot.
S valóban, mind több családi barátság születik a két
település között, amely élővé teszi ismét az összetartozást. A
vasárnapi ünnepségen jelen volt a két település iskolájának és helyi
közösségének küldöttsége is. A magyarországi vendégek népes
csoportjában több diák is volt, akik egy hosszú hétvégét tölthettek
bácskai barátaiknál.
forrás:Magyar Szó
|